_____________________________________________________________

A honlap szerkesztés alatt és folyamatosan módosul.
This site is, and always will be under reconstruction.

Genealógia

A genealógia, azaz eredet- vagy származástan a családtörténet kutatásának tudománya, amelynek egyik részterülete a családfakutatás. A nemzedékek közötti leszármazáson alapuló, a rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó, az egész társadalmat átfogó klasszikus történelmi segédtudomány.

A genealógiai ismeretek felhasználása ősi időkre nyúlik vissza. Mindig fontos volt a vélt - illetve valós - ősök felkutatása és bemutatása. A genealógia együtt fejlődött a társadalommal, alkalmazkodott az egyes osztályok, rétegek mozgásához. Az örökösök megállapítása miatt sok esetben - elsősorban a feudalizmus korában - komoly jelentőséggel bírt. A birtoktörténeti-helytörténeti kutatásoknál is elengedhetetlen a genealógia alkalmazása. A családfakutatás klasszikus felfogása mellett beszélhetünk történeti irányzatról, orvosi irányzatról és néprajzi jellegű vizsgálatról is. A genealógia iránt megnyilvánuló érdeklődés a korábbi évtizedek visszaesése után egyre elterjedtebb, ma már széles körűnek mondható.

 

Az emberek kezdetben az istenek származását kutatták, később a különböző népek vezetői, uralkodói keresték eredetüket a mitológiában, vallásban. Az ókori görögöknél gyakori volt, hogy az előkelők magukat héroszoktól származtatták, őseiket a trójai háború valamelyik hőséig vezették vissza. Az időről időre előtérbe kerülő új családok, személyiségek igyekeztek a hagyományos uralkodó osztály családi eredetéhez hasonló, méltó származást kreálni.

 

A rómaiak őseik különféle érdemeit átvitték az egész nemzetségre. Síremlékeik feliratain nagy számban maradtak fenn genealógiai adatok. Az ókori római családi viszonyokra rendkívüli módon jellemző volt az örökbefogadás. Az örökbefogadottak átvették az örökbefogadók őseit. Gyakori volt a valódi és az örökbefogadott személyek közös nyilvántartása. A leszármazási táblák ősének a római scala (stemma) tekintendő, amely kereszt alakú volt, és a vizsgált személyt középen ábrázolták. A germán népeknél a rómaiakkal szemben vérrokonságra alapuló genealógia volt a középpontban. 

 

A genealógia fejlődése Európa különböző országaiban a reneszánsz idején indult meg. A XVI. századtól - kezdetben leginkább latinul - jelennek meg genealógiai művek. 

Kezdetben az uralkodóházak, később pedig a főnemesség, nemesség, sőt a polgárság-értelmiség családtörténetéről.

 

A magyarországi családokra és rokoni kapcsolataikra bőven találunk leszármazási adatokat a középkori írásokban, de a magyar főnemesi udvarokra jellemző ősfák, az ún. képes genealógiák csak a XVII. század első felében jelentek meg. Magyarországon1883-ban megalakult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság.

 

A második világháború után megindult a családfakutatás erőteljes visszaszorítása. A genealógia merev elutasítása az 1970-es évektől kezdődően enyhült. 1983-ban sikerült újra létrehozni a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, és napjainkban a családfakutatás ugyanúgy virágkorát éli, mint bárhol másutt a világon.

Köszöntő   |   Genealógia   |   Családfakutatás   |   Családtagoknak   |   Lapajánló   |   Publikációk   |   Vendégkönyv   |   Elérhetőség