Családtagoknak / Helytörténeti információk / Érdekességek

Köszöntő   |   Genealógia   |   Családfakutatás   |   Családtagoknak   |   Lapajánló   |   Publikációk   |   Vendégkönyv   |   Elérhetőség

A honlap szerkesztés alatt és folyamatosan módosul.
This site is, and always will be under reconstruction.

_____________________________________________________________

  Idézet egy a honlapról kapott személyes üzenetből: "Talán nincsennek véletlenek. Gyermekkorom első 12 évét úgy töltöttem, hogy két szigorú címer figyelte életem, s csodálkozva merengtem én is a családi címereket nézve. Az egyik a Galgóczy család izgalmas rajzú címere volt, a nagymamám Báthy Matild "hozománya".
Reggelente, amikor a spalettákon átszűrődő fénycsíkban a címerre néztem a gyermeki fantáziámban a kard és a levágott - gonosznak hitt - török fej nagy- nagy, igazi honvédő csaták különböző, akár mai eszemmel is filmszerűnek nevezhető képeit juttatta eszembe. Furcsamód  akkor, amikor ezen ütközetekről még csak nem is igen hallhattam.   
Sok-sok évvel késöbb úgy alakult az életem, hogy Sajógalgócra költöztünk. A padlásról padlásra átkerülő dobozok egyikéből
kiesett egy névjegykártya a régi időkből az alábbi felirattal: /kézzel B. U. É. K./ szendrői Marossy Bertalanné Sajógalgóczi és bilkei Galgóczy Antónia."  - Ő is hazaért...

  Móricz Zsigmond: Életem regénye (....  Bánhidy Máriának a lánya s árvája volt az az Isaák Erzsébet, akit Nyilas József porcsalmai pap merészelt szerelemmel megszeretni s feleségül kérni. Az urak persze hallani sem akartak róla, s mikor mit sem tehettek, megkövetelték, hogy legalább a nemeslevelét mutassa be a pap. Ez pedig a nyaka közé vette a lábát s elgyalogolt a Bükkbe, Rakacaszendre, ahol az apja, Nagyváradi Nyilas István lévita volt. Elhozta a kutyabőrt, felmutatta, avval nagy büszkén lemondott a felesége hozományáról. Csak úgy szemük közé vágta az uraknak, hogy el tudja tartani a feleségét...
Így szólt a családi kisebb legenda, melynek később bővített kiadása is kiderült. Eszerint a rakacaszendi pap elvette az előző papnak az özvegyét, öt lánnyal, s lett még egy fiuk, ez volt az én dédapám, Nyilas József, aki feleségül vette kisdobronyi Isaák Erzsébetet. A legendában benne van, hogy Nyilas József feleségét egy szál ruhában vitte el: „csak azt ne tette volna”. De viszont az az emlék is élt, hogy megkapta a cserfalvi részbirtokot, húsz holdat ‑ csak ennyit, mert nagyanyám keserű szavai szerint: „Kossuth elvette a birtokot, s odaadta a parasztoknak” s így utánuk csak a kúria maradt húsz hold földdel összesen, s mikor nagyanyám éppen csetfalvai papné lett, ezt a földet sem ő örökölte, hanem az öccse, István... De még most csak ott tartunk, hogy Nyilas József lakodalmán, 1838. május 16-án ugyan még Tek. Kisdobronyi Isaák Gáspár, a nevelőapa, Tek. Bilkei Galgótzy József és Tek. Bilkei Galgótzy Pál urak voltak a tanúk s a kihirdettetéstől is alispányi végzés mentette fel őket, tehát tökéletesen úri módon történt az esketés: mégis már négy év múlva Tek. Bilkei Galgótzy József hites ügyvéd és táblabíró úr kimaradt a főkurátorságból, s neki 1843. április 19-én el kellett távozni a községből. A családi legenda erre vonatkozó capituluma szerint azért, mert valami úrbéres pörben az uraságokkal szemb
en a nép pártjára állott ...
)

 

   Génsodródásban (... Galgóczy György uram legényeivel nagy dologra készült. Úgy döntöttek feloszlik a csapat,mert nincs már értelme a további harcnak.  ... két fiával még az éjjel lovastul átkelt a Tiszán, hogy új otthon keressenek,mert a régi már elpusztult,vagyonukat elvesztették, örökségük a kálvinista hitük és a kard maradt,valamint a katonai erényeik.  .... megérkeztek egy tiszántúli falucskába, amelyik valahol a Körös partján feküdt ... A falu bírója kedvesen fogadta őket, akinek már Szőcs néven mutatkoztak be...)

 

  Falucsúfoló mesék (... A XIX. században újabb konfliktusok adtak okot arra, hogy a két város egymással nagyon nem barátkozott. 1838-ban Ágasegyházát szerezték meg a nagykőrösiek. Ez a terület egy Galgóczy  nevű család tulajdonában volt, akik Pozsonyba költöztek. Ezt a kőrösiek megtudták, s anélkül, hogy szóltak volna a kecskemétieknek, elmentek és megvették, azaz bebújtak Ágasegyházára is. ...) 

 

 Herman Ottó: A magyar halászat könyve című munkájában ezt a mondatot találtam: "Hej, de nagyot hanyatlott az erdélyi magyarság halászata azóta, a hogy nemes GALGÓCZI ISTVÁN uram megírta a Barcsaiak szakács-könyvét!"
Így jutottam el - régóta keresett családi vonatkozású információt is tartalmazó - "
A MAGYAR KONYHA ÉS A TUDOMÁNY" című részhez:
"... Legrégibb irott, rendszeres szakácskönyvünk - eddigi ismereteink szerint - a BETHLEN GÁBOR erdélyi fejedelemé volt; de ez lappang vagy elveszett.
De BETHLEN GÁBOR fejedelem korában számos főúr fényes háztartást vitt, udvart tartott s a főszakácskönyvnek akadtak másolói, kivonatkészítői; s az is bizonyos, hogy legrégibb nyomtatott szakácskönyveink innen szedték az anyagot, mert az étkek megnevezése, a készítés módjai azonosak. 
GALGÓCZI ISTVÁN az első forrás. Kéziratban maradt könyve, elején csonka ugyan; de a bevezető rész második szakasza megvan s czíme im ez: "Masodik resze az Szakacsi tudomannak", valószínű tehát, hogy főczíme is "Szakacsi tudoman" volt.
Az ételek készítése módjára vonatkozó rész teljes; úgy az Indexnek is csak kis része hiányzik; de a mi a halra vonatkozik, az úgy a szövegben valamint az Indexben is teljes.
Helyesírás dolgában GALGÓCZI uram ingadozott. Oly változatok mint Czuka, Cziuka, Csuka, Harczia, Harcza, Teoreott és Teöret, Melegen és Mélégén, Swllott és Sullo, Söllő - untalan lábatlankodnak; de azt, a ki a nép halásznyelvét valamennyire birja, nem tévesztik meg. "

" ....
Galgóczi István uram "Szakácsi Tudoman"-ja. 1622-ből való kézirat.
Ennek a magyar halnevekre nézve igen fontos forrásnak tárgy-mutatója ekképen van bevezetve: "Index Rerum in hoc libro existentium quam compendiose congestus coaceruatus per me Stephanum Galgoczinum in Gratiam Egregii ac Generosi Domini ALEXANDRI BARCSIAI Anno 1622. 12 die 9. bris."
Következnek az halból keszült etkek ugymint csukakbol:
Csuka, (Néha Cziuka, néha néha Czuka, majd Csuka.) Esox Lucius L.*
Csuka Soban tormaual. - Csuka fiak soban forditua. - Csuka Ispékkel. - Csuka ispékkel böjti modon. - Csuka soba hidegen. - Csuka teöret leuel. - Csuka tiszta borsal. - Csuka mégis tiszta borsal es kapozta leben. - Csuka olajos leben kapozta leben heaba (héjában). - Csuka sarga lengiel leben (lengyel lében). - Csuka feier lengiel leben. - Csuka szürke leben. - Csuka ratua (rántva). - Csuka pástetomba. - Csuka hidegge Söllö leuel (süllő lével). - Csuka székfües leuel. - Csuka sütue fele soban főue. - Csuka töltue. - Csuka sütue heaba. - Csuka Ispinaczal. - Csuka kit prusz csukanak hinak tormaual. - Csuka sos ki orszagunkban térém. - Csuka ki aszu fok hagymáual. - Csuka aszu tiszta vizben. - Csuka Stokfis modgiara édes vizben auagy teyféllel. - Csuka lengiel modon. - Csuka belinek töltese.
Pozsár (azaz Ponty), Cyprinus Carpio. L.
Öreg posar Soban. - Posar egh leuel hideggé. - Posar hideggé fokhagymaual. - Posar Zakuaszonnal. - Posar tiszta borsal tiszta vizben. - Posar kapozta leben tiszta borsal. - Posar olajos kapozta leben. - Posar szaroz kapozta leuel. - Posar szaroz olajos leuel. - Posar ki aszu tormaual. - Posar maga véréuel szekfües leuel. - Posar hideggé eles leuel. - Posar melegen eles leuel. - Posar ratua ha akarod. - Posar pastetomba. - Posar sütue egeszen. - Posar sütue német modon. - Posar soos auagy aszu fokhagymaual.
Következnek az Harcsiakbol keszült etkek ..."

 Családnévtörténet angolulmagyarul (a munkámat támogatóknak, köszönetként ezek nagyfelbontású, monitoron is jól olvasható változatát  megküldöm).

 

III. Ferdinándtól 1651. 12.09-én kapott oklevél szövege (latinul és magyarul)

 

  A család címerei (1.,  2.2a.,  3.4.,  5.,  5a.,  6. 

 

    A család pecsétnyomói (1.2. , 3., 4.,)