Családtagoknak / Családnévtörténet

A Galgóczy név a családnevek eredetét tekintve a földrajzi eredetűek csoportjába sorolandó, melyeket Benkő Lóránd a Régi magyar személynévadás című munkájában az alábbiak szerint foglalt össze:
„A de + helységnév latin formája az egész XV. századon keresztül divatozott, sőt átment a XVI. századba is …
… a helységnevekből -i képzővel alakult családnevek a magyar nemesi osztály névadásának fő jellemzői ebben a korban. Az előző századok folyamán fölbomlott magyar nemzettségek családjai túlnyomórészben ezekkel a névadási módokkal összefüggő neveket kaptak. E névadási módok uralkodása a nemességnél természetes és materiális okokon alapuló jelenség, hiszen számukra az öröklés és jogfolytonosság, az eredet kimutatása, a vagyon mindennél többet jelentett. …”

A Galgóczy elnevezés gyökereit egyrészt a nyitra megyei Galgócz (Freistadl) városánál, másrészt Borsod megyében Sajógalgócznál kereshetjük. Kezdetben kézenfekvőnek tűnhet, hogy a családnév eredetét az utóbbinál keressük, hiszen a „szűken vett család” alapítási ideje és vidéke összeesik a magyarországi reformáció terjedésével. Azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a husziták sokfelé alkottak református vallású községeket az országban, s közülük számos nemes család származott.

Ezen a szálon elindulva ismét eljuthatunk Nyitra-Galgóczhoz, amely már husziták előtt is létezett. Történelmi forrásaink várát már az Árpád által elfoglalt várak között említik. Szlovákia a X. századtól egészen 1918-ig a Magyar Királyság része volt. Azokat a területeket, melyeknek egyesüléséből létrejött a Csehszlovák állam, több nemzet, csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok és ukránok lakták, továbbá romák, akik a legnagyobb létszámban itt fordultak elő Európa országai közül. A szláv eredetű Glogovec jelentése: galagonyával benőtt hely (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémia Kiadó 1978.).

A név elterjedésére némileg magyarázatot ad Galgócz története. Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza című műben olvashatunk erről (Akadémia Kiadó IV. kötet). Galgócz, magyar nevén Szolgagyőr, amelyet 900 körül elfoglaltak Árpád vezérei Zovárd, Kadocs és Huba. Várát István király építtette azt követően, hogy 1018-ban visszafoglalták Bátor Boreszláv lengyel fejedelemtől a Morván inneni részeket. Határvárnak minősült, ispánja a királyi udvarhoz tartozott. Az ispánság országszerte elszórtan fekvő birtokain laktak a hadnagyok vezette harcos jobbágyok, az őrnagyok alá tartozó határőrök és a centúriak alá tartozó, századokra osztott várnépek.

Azok, akik a Galgóczy család családfáját kutatják, ne lepődjenek meg azon, ha német, cseh és szlovák felmenőkkel találkoznak, hiszen fentiek alapján azt kell feltételeznünk, hogy őseink Galgóczról elvándorolva telepedtek le többek között a Sajó mellett, s családnévként megőrizték származásuk helyét, így alakul(hatot)t ki a Sajó-Galgóczi Galgóczy családnév.

A névtani irodalomban az a vélekedés, hogy családnevek a XVI. századra alapvetően minden társadalmi rétegben kialakultak, s a XVIII. század végére ezek örökletessé is váltak. Ezzel együtt írásképük is állandósulni kezdett. Az anyakönyvek hivatalossá tételéig azonban a nevet lejegyző személy akaratlagos, vagy tudatlan beavatkozásának következtében számos helyesírási változat jött létre. Meg kell említenünk a II. világháborút követő évtizedeket, melyek alatt különböző érdekek vagy kényszerek miatt egy szűk családon belül is megváltoz(hat)ott az apa, fiú, unoka nevének anyakönyvezett írásmódja (az eltérő -y és -i, illetve -czy helyett -tzy végződésre az azonosított családfában is számos példa található). Fentiek következtében ma is sokan rendelkezünk eltérő írásmódú nevet tartalmazó bizonyítványokkal, különböző okmányokkal. A kilencvenes éveket követően pedig itt is megkezdődött a visszarendeződés …

A Galgóczi név változatai a Galgoci, Galgocsi, Galgóczy és Galgótzy Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában is megtalálható. Különböző európai forrásokban a XIII. századtól találkozunk a családnév különböző változataival:
  Az Aba nemzetség XV. Galgóczy-ága, melynek legtekintélyesebb tagja Nagy, vagy Szép
      Aba (1251-1312.), Csák Máté hadainak vezére volt (Karácsony János: Magyar
      nemzetségek a XV. század közepéig I. kötet, Magyar Tudományos Akadémia 1900.), 
  A pozsonyi káptalan 1394. február 27-iki oklevelében említés történik Hideghéti Miklós
      leányáról Annáról, Galgóczi László feleségéről, kit az oklevél "nobilis domina" címmel
      illet, 
  1430-ban Nyitra- és Túróczvármegye 600 lovast volt köteles kiállítani, amelyből 100
      lovast Galgóczi Miklós teljesített (Borovszky - Nyitra Vármegye 1898.)
  Mátyás király 1476. július 19-én kelt latin nyelvű levele (Régi jelzet: Q 320 / DOBOKA F
      17) a kolosmonostori konventhez, amelyben meghagyja a konventnek, küldje ki
      testimoniumát, akinek a jelenlétében Paulus de Galgoczy, vel Johannes de eadem,
      aut Laurentius similiter de eadem aliis absentibus mint királyi ember járjon el. 
  Családnévként a Galgóczi 1494-ben Gregorius Galgócz-ként kerül említésre (Kázmér 
      Miklós: Régi magyar családnevek a XIV-XVII. században, Bp, 1993.) 
  Galgóczy Miklós a krakkói egyetem magyar diákja volt 1494-et követő években (lásd 
      Nyári Pál: A krakkói egyetem és magyar diákjai a XIV-XVI. Században), 
  1525. április 20-i keltezéssel Galgóci Miklós győri vikáriusként írt alá oklevelet (Régi
      jelzet: Q 105 / 1022) - Galgóczy (Galgoczinus) Miklós (Matula) 1617. július 18-tól a
      vittenbergai egyetem hallgatója volt; 1619-ben Csepregen (Sopronm.) rektor volt
      (Szinnyei - Magyar írók) 
  Végül a családfát jelenleg Galgóczy Györgyig tudjuk visszavezetni, aki 1612.
      augusztusában kapott nemességet Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől.

Galgóczy Károly 1896-ban megjelent, A Sajó-Galgóczi Galgóczy Család című könyvében részben érthetően, de több vonatkozásban önkényesen, s kellően alá nem támasztott módon „megpróbálta kizárni” a nyitra megyei Galgóczot, mint az őseink valószínűsíthető származási helyét. Nem zárható teljességgel az sem, hogy ennek oka a milleneumi ünnepségekre készülő ország felfokozott hangulatára vezethető vissza. A nagy magamutogatás, a fény, a pompa irigységet szült a szomszédoknál. A szlovákok (tótok), ruszinok, románok, mócok, szerbek, horvátok kezdtek öntudatra ébredni.
Ebben a hangulatban Galgóczy Károly – már csak a különböző állami megbízatásaira tekintettel is – érthető módon kerülte a család esetleges szlovákiai származásának a gyanúját is.

Ezt az akkor kényesnek tekinthető kérdést a következőképen kezelte. „Van több Galgóczy család is, melyek ettől megkülönböztetendők: 
  Galánthai Galgóczy Család. Ennek főlakhelye most Pozsony vármegye, de vannak
      ivadékai Nyitra-, Bars- és Hont megyében is. Neve a nyitramegyei Galgócz várostól
      és vártól, eredete a régi Kont családtól jön, amely hajdan a Galgócznak birtokosa
      levén, egy ága régen Kont de Galgócz nevet viselt. E család általában a róm. kath.
      vallást követi. Közüle több főpap azután Pozsony megyének alispánja is volt. (Fehér
      György Codex dipl. X. 2, CLXXXVI. 318. X. 2. 815. 1. stb. és az országos levéltárban
      sok okmány). Ebből a családból való volt Galgóczy Ferenc theol. doktor, előbb 
      pozsonyi, 1766-tól esztergomi kanonok, egyúttal a bécsi Pazmaneum igazgatója,
      1768-ban sz. Andrásnak bisztriczai cz. Apátja, 1772. komáromi főesperes, továbbá
      Galgóczy Antal Pozsony megye alispánja, azután udvari tanácsos, aki a
      Ludoviczeumra 1000 frtot adott (1808. évi VII. törvény), végre a most élő Galgóczy
      Tivadar altábornagy, hadtestparancsnok (1895.) Szebenben.
  Galgóczy, alias Narancsik. Főlakhelye Esztergom megye volt. Tagjai szintén róm. 
      katholikusok, de kevesen lehetnek.
  Freistaszki Galgóczy család szintén róm. kath. Nyitra megyéből mondja
      származását, most főkép Nógrád megyében honos; Losonczon, Pinczen birtokos. 
  Akart keletkezni egy ágost. evang. vallású Galgóczy család is: de ez hamar
      megszűnt. Nevezetesen az országnak a török járom alól való felszabadulása után és
      a II. Rákóczi Ferenc legyőzetésére következett vallási üldözések alkalmakor, midőn
      a török iga alatt elpusztult községek az ország közepén újra telepíttetni kezdettek.
      Vattay János és István 1718-ban újratelepítvén a Pest megyében most virágzó Kis-
      Kőrös várost (tehát nem Nagy-Kőröst, amely nem pusztult el), ekkor a telepítő 
      vezérek egyike, aki a nyitra megyei Galgócz vidékéről vezetett oda nagyobb számú 
      evangélikus tót letelepülő  népet és ugyanott maga is megtelepedett, a települő 
      vezérek (ductores) közt, a helyről, ahonnan a népet hozta, nevezvén magát, 
      Galgóczy János név alatt iratkozott be. Ennek ivadékai azonban később,
      testvérének, Mihálynak ivadékaival együtt, aki Apostagra vezetett települő népet és
      nevét nem változtatta meg, Pest megye előtt 1803-05-ben Krumpholz néven
      igazolták nemességüket, és egészen elhagyván az egyideig használt Galgóczy
      nevet, most már kizárólag Krupholz név alatt vannak meg (Pest megye levéltára,
      nemesek lajstroma).”

Galgóczy Károly fentiek szerinti álláspontját ugyan megértem, de azt valószínűsítem, hogy a közös gyökereink Galgóczra vezetnek. Fogadjuk el, hogy az 1609-ben született István a Sajó-Galgóczy család törzsatyja, de ő Stephanus Galgóczi juniorként volt ismert. Mi a helyzet István felmenőivel és testvéreivel?
Ezt figyelembe véve máris megjelenik a Galgóczy Károly által is jelzett Galánthai Galgóczy család. Ezen túl szinte minden családban vannak „fekete bárányok”, akiket sokszor a már megrajzolt családfából is kitöröltek. Gondolnunk kell a „balkézről” született leszármazottakra is, akiket bizonyos korban főként erkölcsi indokok alapján, de valójában a vagyonféltés miatt nem ismertek el családtagként. Végül nem szabad szégyellnünk a szegény és/vagy tanulatlan őseinket sem.

A mai napig fülembe cseng Galgóczi Károlynénak néhány veretes mondata, aki a Ménfőcsanaki Galgóczi család történetét dolgozta fel, s jelen oldal megírásánál is felhasználtam értékes munkáját:
„Úgy tűnik, hogy Galgóczy Károly döntően azokat a rokonokat gyűjtötte össze, akik az életükben valamit fel tudtak mutatni, a szegély rokonokról pedig ugyan azt írja, hogy nem kell szégyellni őket, de ennek ellenére rólunk Ménfőcsanakiakról megfeledkezett. Mi biztosan az utóbbiak közé tartozhattunk …”

A megosztás helyett, ma már kétségtelenül az integrálásra kell törekednünk. Ennek tudatában választottam a honlap index oldalán már a kezdetben is a Sajógalgóczi Galgóczi Galgóczy családnevet.
Legyünk magyar, cseh, szlovák vagy német származásúak, viseljünk Galgoci, Galgocsi, Galgóczi, Galgóczy, vagy Galgótzy nevet, legyünk egyaránt büszkék az őseinkre, és arra az európai kulturális örökségre, amelyhez a mi "közös nevet viselő nagy családunk" is jelentősen hozzájárult.

Kelt: 2005. augusztus 20-án, amelyet én így ünnepeltem …

Köszöntő   |   Genealógia   |   Családfakutatás   |   Családtagoknak   |   Lapajánló   |   Publikációk   |   Vendégkönyv   |   Elérhetőség

A honlap szerkesztés alatt és folyamatosan módosul.
This site is, and always will be under reconstruction.

_____________________________________________________________