Köszöntő   |   Genealógia   |   Családfakutatás   |   Családtagoknak   |   Lapajánló   |   Publikációk   |   Vendégkönyv   |   Elérhetőség

A honlap szerkesztés alatt és folyamatosan módosul.
This site is, and always will be under reconstruction.

_____________________________________________________________

Galgóczy János (a törzsadományos Márton dédunokája), Márton és Lukács Zsuzsanna fia, aki Nagykőrösre költözött, ezért őt tekintjük a Nagykőrösi ágazat törzsatyjának.

A múlt homálya fedi, hogy mi történt az apja számos - Miskolc közeli településeken lévő - birtokával (Ecsegh, Senye, Sajó-Vámos, Sajó-Pálfala).
A XVIII. század közepére a Nagykőrösi ágazat családtagjai jelentős vagyonnal már nem rendelkeztek, a korabeli birtokok jelentős része ekkorra már elveszett, az „öntudat” azonban maradt.

A leszármazottak az új helyzetben többféle életpályával is kísérleteztek:
   Néhány holdanként vásárolgatva, szorgos munkával próbáltak ismét nagyobb
       birtokokra szert tenni, merthogy a föld kenyeret és biztonságot nyújt …

   A génjeikben hordozott földművelési, kertészeti, gazdálkodási tudást értékesítve egy-
       egy nagyobb birtokon intézőként élték le az életüket ...

   Akiknek módja volt azok általában a tanulást választották, érthetően törekedve arra,
       hogy nyugdíjat biztosító állami hivatalt töltsenek be. Számosan futottak be szép
       életpályát a választott területen katonaként, papként, tanárként, orvosként, jogászként,
       vagy közgazdászként ...

   Számosan tevőlegesen is részt vettek a szabadságharcban, így annak leverése után
       egy ideig „érthetően” nem tölthették be a korábbi hivatalukat. Volt aki megkeseredett
       emberként élte le az életét, voltak akik a „pótcselekvésként” választott tudományos
       területen is kezdtek szép eredményeket elérni, s voltak akik mindezek ellenére
       sikeresek maradtak.


Közülük is kiemelendő a mezőgazdászként, gazdasági íróként és az MTA tagjaként is ismert Galgóczy Károly (Lápafő, 1823. jan. 27. – Bp., 1916. okt. 3.): (1. 1858, t. 1914). Aki a jogi tanulmányai után az ország jelentősebb uradalmainak gazdálkodását tanulmányozta.
1843 végétől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) gazdasági előadójaként Fényes Elek mellett dolgozott. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett.
1848-ban a belügyminisztériumban szervezett statisztikai osztályon dolgozott. A szabadságharcban mint nemzetőr vett részt több táborozásban. 1849-ben századosként harcolt a szeged-szőregi, ó-bessenyői, csatádi, kisbecskereki, illetve Temesvár alatt a vadászerdői ütközetben, agusztus 20-án Boros-Jenőn tette le a fegyvert.
A szabadságharc bukása után a nagykőrösi gimnáziumban a természetrajzi és mezőgazdasági tanszék vezetőjeként kezdett tanítani, amitől politikai okok miatt már november végén eltiltották. Decemberben haditörvényszék elé került, 1850 februárjában ugyan felmentették, de a tanári állását akkorra már betöltötték, így egy ideig bérleti gazdálkodást folytatott.
1853-ban Pestre költözött, az OMGE titkára lett, és az Iparegyletben tevékenykedett, 1859-től a pesti református papneveldében a gazdasági tudományok tanára.
1860-tól az Adriai Biztosító Társaság (Riunione Adriatica di Sicurta) pesti vezérügynökségének első titkára.
1865-től nyolc évig a kolozsvári Victoria Biztosító Társaság vezérigazgatója. 1873-ban visszaköltözött Budapestre.
1859–60-ban a Falusi Gazdát és az Iparosok Lapját szerkeszti, később részt vett a Nemzetgazdasági Közlöny szerkesztésében is. Gubitz Andrással együtt szerk. az egész országban elterjedt ekét (Gubitz-eke).
Liberális közgazdasági és mezőgazdasági munkáiban a kapitalista fejlődést szorgalmazta. Számos műve több vonatkozásban ma is történeti forrásértékű.
Mint az OMGE-Emlékkönyv szerk.-je számos jeles agrárszakember életrajzát meg írta. – F. m. Népszerű gazdasági földművelés… (Pest; 1845); Mezei gazda… (I–IV., Pest, 1854); Kertészet kézikönyve (Pest, 1854); Magyarország a szerb vajdaság és a temesi bánság mezőgazdasági statisztikája (Pest, 1855); Mire nevelje a magyar ember gyermekeit? (Pest, 1859); Kolozsvár város múltja; jelene és jövője (Kolozsvár, 1872); A székely kérdés (Bp., 1874); Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye monographiája (I–III. 1876–77); Erdőségek és a befásítás fontossága Magyarországra (Bp., 1877); Az alföldi aszályosság… (Bp., 1878); A gazdasági munkáskérdés (Bp., 1879); A telepítés kérdése Magyarországon (Bp., 1880); Az ipar fontossága Magyarországon (Bp., 1880); Nagykőrös város monographiája (I–III., Bp., 1896); Gazdasági egyesületek monographiája (Bp., 1896); Az OMGE részletes története 1876–1887 (Bp., 1897). – Irod. G. K. (Akad. Ért. 1916); G. K. (nekrológ, Köztelek, 1916. 44. sz.), stb. ...

 

Az egyes személyekre és leszármazottaikra vonatkozó információk a „Családtagoknak” szóló oldalon keresztül a „Keresse meg Ön is őseit”, illetve a „Teljes családfa” oldalakon kereshető meg.

Több olyan élő személyről is van információnk, akik nagy valószínűséggel a család nagykőrösi ágazatához tartoznak, de a családfában a pontos helyük még nem ismert.

 Várom az olvasók nagykőrösi Galgóczyakra vonatkozó információt és a jelenleg is ott lakó, vagy ott lakott Galgóczy / Galgótzy / Galgóczi családnevűek jelentkezését.

Családfakutatás / Ecsegi ág / Nagykőrösi ágazat