Köszöntő   |   Genealógia   |   Családfakutatás   |   Családtagoknak   |   Lapajánló   |   Publikációk   |   Vendégkönyv   |   Elérhetőség

A honlap szerkesztés alatt és folyamatosan módosul.
This site is, and always will be under reconstruction.

_____________________________________________________________

Családfakutatás / Ecsegi ág / Erdélyi ágazat

Galgóczy István (Márton unokája, aki az Istvánnak adományozott címeres levél közös adományosai és utódai közt a második fiú), Jánosnak és Megyesy Máriának a fia, aki Borsod megyéből Erdélybe költözött.
Előbb Marosvásárhelyen és a határőrségben töltött huzamosabb időt, majd Magyar-Frátán (jelenleg Frata) lakott. Kolos megye előtt 1754-ben – Medgyes szabad királyi városban hozott ítélet szerint - igazolta nemességét. Galgótzi Stephanus de Galgótz rectius de Marosvásárhely címzéssel kapta meg a királyi ítélőtábla igazolását.

Leszármazottai - akik Nagy-Ajtára Háromszék megyébe, Abuczára Hunyad megyébe  költöztek - Mária Terézia alatt 1773-ban, illetve II. József alatt 1786-ban kaptak újabb igazolványt, amely a személyes nemességükön túl, már a birtokos nemességüket is igazolta.

Ezekben az iratokban a név mindenütt „tz”-vel írva, és a „de Galgótz rectius de Maros-Vásárhely” előnév mellett, néhol „de Nagy-Ajta” is szerepel. Ez a forrása annak, hogy egy évszázaddal később is a család némely tagja, például Galgóczy Antal táborszernagy a testvéreivel együtt a nevét következetesen „tz”-vel írta.

A fenti okmányokból megtudhatjuk, hogy:
   Galgóczy István már huzamosabb ideig Marosvásárhelyen lakhatott, mielőtt a királyi
       fiscus miatt „rákényszerült” a nemessége igazolására, mert csak huzamos ott lakás
       kapcsolhatta a régi „Galgóczy de Galgócz” névhez a „rectius de Marus-Vásárhely”
       előnevet.

   Az őseitől örökölt „kurucos” dacból ekkor viszont már nem érte be csupán a
       személyes nemesség igazolásával, amelyhez elég lett volna a Mártontól való
       származását bizonyítania, hanem négy „saját szerzeményű jobbágy felmutatásával” a
       birtokos nemességét is igazolta.

   A valószínűen felesége révén kapott magyar-frátai birtokát 1760-ban elcserélte.

   Egy 1776-ban kiadott hiteles másolatból kiderül, hogy a fenti igazolási eljárást
       valójában István fia Galgóczy Josef indította el, aki akkor Nagy-Ajtán lakott.

   Ebben az iratban tűnik fel első alkalommal a marus-vásárhelyi mellett a nagy-ajtai
       előnév.

   Az 1776-os okmányban Anton Galgótzy de Kövesd névvel is találkozunk (mint
       protonotarius), aki nagy valószínűséggel a családhoz tartozik, de a helyét a
       családfában nem ismerjük. Az erdélyi családoknak abban az időben szokása volt,
       hogy a szülői vagy a saját birtok nevéről további előnevet vesznek fel. Erdélyben
       három Kövesd is van, s Mezőkövesd közel van Marosvásárhelyhez és Fráta-hoz.

   A II. József királytól 1786. június 19-én kelt irat szerint István 1774-ben már Hunyad 
       megyében lakott.


Az egyes személyekre és leszármazottaikra vonatkozó információk a „Családtagoknak” szóló oldalon keresztül a „Keresse meg Ön is őseit”, illetve a „Teljes családfa” oldalakon kereshető meg.


Több olyan élő személyről is van információnk, akik nagy valószínűséggel a család erdélyi ágazatához tartoznak, de a családfában a pontos helyük még nem ismert.

 

Várom az olvasók erdélyi Galgóczyakra vonatkozó információt és a jelenleg is ott lakó, vagy ott lakott Galgóczy / Galgótzy / Galgóczi családnevűek jelentkezését.